Virágvasárnap volt,
s a bűn járt erre.
Csalódott, vad dühvel
tört, zúzott, káromolva istent,
vérrel kevert szenteltvízzel
áztatott anyaföldet.

Csend lett,
félbemaradt ének, fohász, ámen,
meginogtak falai hitnek,
s az ódon templomnak.
Bűnre bűn nehezült,
s por száll fel romok felett.

S nem jöttek angyalok
hófehér szárnyakon,
hiába emeltem magasra
a megszentelt barkaágat,
ki élt, sírt vagy hallgatott,
virágvasárnap volt.

+ 0

+ 0