Virágvasárnap volt, s a bűn járt erre. Csalódott, vad dühvel tört, zúzott, káromolva istent, vérrel kevert szenteltvízzel áztatott anyaföldet.
Csend lett, félbemaradt ének, fohász, ámen, meginogtak falai hitnek, s az ódon templomnak. Bűnre bűn nehezült, s por száll fel romok felett.
S nem jöttek angyalok hófehér szárnyakon, hiába emeltem magasra a megszentelt barkaágat, ki élt, sírt vagy hallgatott, virágvasárnap volt.
+ 0 + 0 |