blockish
blockish
Címlap Szántó Ilona
Szántó Ilona PDF Nyomtatás E-mail

Szántó Ilona

1949. I. 31-én született Mátészalkán egy háromgyermekes család legfiatalabb tagjaként. Édesanyja Kondor Ilona szakácsnő, édesapja Szántó Lajos MÁV alkalmazott volt. A mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban szerzett érettségit. 1967 óta áll a MÁV szolgálatában. 1973-ban végzett a MÁV Tisztképző Intézet forgalmi-kereskedelmi tagozatán. (Volt kocsi-felíró, távírász, forgalmi szolgálattevő, 1977 óta árupénztáros.) Két, tanító diplomás lánya és egy unokája van. Szereti a kisvárosi életet, születésétől fogva Mátészalkán él. Nagyon kötődik szülővárosához. Idegen számára a nagyváros: „Oly sokan vagyunk, mégis egyedül” írja a Nagyváros című versében.

Első verseit a Sínek monológja tette közzé (1990). Olvashatjuk továbbá a Váci Mihály Irodalmi Kör által 1991-ben kiadott Gondjainkra bízva és Békével jöttem (1992) című antológiákban. Versei szerepelnek az István király szerelmei (1993), Félárnyékban (1993), Visszhang (1994), Honnan tudhatnátok (1994), és az Antológia 2000 (2001) című antológiákban is. Műveit közölte a Vasút, a Szalkai újság, a Magyarság jövője, a Hitvallás és a Lant is. Költői hitvallását a Ringatlak című versében így fogalmazza meg: „Ringatlak/ Mint anya a gyermekét;/ tenger hullámai a fényt,/ tavaszi szél a fák rügyeit,/ száguldó vonat az utasait.”

Már 1990-ben megírta a környezetvédelemről szóló gyönyörű versét (Örökség), amelynek aktualitása napjainkban egyre jelentősebb: „Hagyd örökül a földgolyót!/ Hagyd örökül az életet!/…/ Folyó vizét ne piszkítsd be,/ tenger kékjét ne vedd el!…” A Kiáltás című versének befejező mondatában az élete kulcsszavait vonultatja fel: „Legyen mindig élet béke szerelem!” Küzd a közöny ellen, szeretetre mozgósít: „Jöjj szeretet, fénycsóváddal öleld körül/ a közönytől didergő lelkeket!” ­– írja Téli tűnődés című versében. Az élet nagy érzelmei – a szerelem és a csalódás – szép versekben nyilvánulnak meg (Rejtett vallomás, Emlékezés, Csak veled, Nélküled, Örökzöld, Virágok … stb.). A csendes esőről írt sorai irodalmunk gyöngy-szemei is lehetnének: „Különös éltető susogás,/ millió parányi koppanás,/ csatornákban a víz csobogása,/ buborékok Tisza-virágzása.”

Férje betegsége és halála miatt sokáig szótlan maradt („Itt vagyok, csak hallgatok/ Sorsom összepofozott”). Költői eszközei sokszínűek, szívesen fokozza mondanivalóját szóismétléssel, jelzős szerkezetek, megszemélyesítések, hasonlatok váltakoznak műveiben. Versei rövid lélegzetűek, kedveli a négysorosokat is. Őszinte tisztelője Orosz Károly írónak, akinek bíráló, de ugyanakkor bíztató szavai sok segítséget adtak munkájához. Példaképeinek tekinti korunk irodalmának képviselői közül Németh Erzsébet és Böröczki Mihályt is.