Nem törtem eddig... csontom nem csak lelkem meg bokám rándult mikor a lépcső gáncsot vetett. Most izmos fájdalom-karok lökdösnek térdre minden mozdulatommal bűnhődni kell és nem tudom imáig kulcsolni kezem... benne csavarok s egy végtelenített Beethoven-lemez inakon izmokon bőrömön át sugározza a Sors-szimfóniát... Hiányodba falazott néma jaj vagyok de nem tudom imáig emelni kezem (később tán igen) ijedve riadok: mi lesz ha addig végleg elengeded?
+ 1 
