Giotto Campaniléje alatt hasadt meg a szívem, nem kellett messze vinni, három sarok a Santa Croce. Itt van Michelangelo sírja, meg Galileo Galileié, Dantéé és Rossinié. Itt szórjátok szét a hamvaim. Beszivárgok minden repedésbe, és egyszer talán valakinek a cipőjén újra láthatom az álmom, a Campanilét, s a Dómot, melynek nyolcszögletű, semmihez sem hasonlítható kupolája szökell az égnek.
Így elég közel lesz szerelmem tere, a Piazza della Signoria, a Palazzo Veccioval. Nyolc szintjét egy csodálatos pártázat zárja le. Előtte Michelangelo Dávid szobra áll és egy ormótlan óriás. Egy kis ugrás a saroktól a Loggia dei Lanzi, benne Perseus a gorgófővel, bronzból, Benvenuto Cellini műve, és sok más közt Giambologna Szabin nők elrablása, márvány.
A márványbetétes Dóm bejáratával szemben van a Keresztelőkápolna a Paradicsom Kapujával, ahol a kétszer tíz aranyrelief az alkotókkal, kis körön kibúvó fejeikkel: Lorenzo Ghiberti és fia Vittorio Ghiberti. Az aranyreliefekből a kedvencem az egész reneszánszt magába sűrítő, annak eleganciáját, levegőjét visszaadó Jacob és Esau története.
Itt pornak is nemes lenni.
+ 15 + 1 |