Mögém lopódzott árnyék ölel; karjában sóhajjá válok s vágyat olt belém, szorít amint szívemben rád találok. Érintenélek, de tompa ujjaimmal reményem harmatfátyolát átszakítva a semmit markolom. Hiába küldted hozzám ölelésed árnyát én csupán fagyos hiányodat tapinthatom.
+ 18 
