Lassan megtanulhatnánk, hogy nekünk nem szabad nem beszélnünk. Dühünk úgyis, mint a szalmaláng; hamar csendesedik bennünk. Csak szólj, ne hagyd… úgy nem fogyhat el tér, hogy benned feszül meg a szavad. A könnyekért meg… hidd el, senki sem vádol, nem kell játszanod, most egyikünk sem bátor.
+ 0 
