A sarkon befordult és eltűnt
az óvni vágyott pihe.
Szemembe por kerül, beborul az ég,
fedél alatt tömeg, fázok.
Nyugodni nem tudok,
a sötét falra mered tekintetem,
kerepel a gép odabent
és létem cseppjei hullnak le reám.
Emlékszem a koppanásra, ami földbe döngölt,
vad nyomai éktelenkednek rajtam.
Éjjel a sötét falra vetül és én nézem,
szemem fáj, elered az eső.

+ 1

+ 0