Csak én várok, az igahúzó barom, vérvirágok nyílnak körbe a havon. A dögkút telve, mészárszéknél ültél, ránk nehezült a megsüketült tél.
Combomba égtek mind az ostornyomok, előttem halók lázárlelke zokog. Miféle törvény és mikor ítélt el? Öledbe rogyok fáradt, gyenge térddel.
Karodon fénylő üszőnyálam folyik, hozzám jutottál - egészen csontomig. Farkasszemet is úgy nézek már veled, hogy bennem láthass krátermélységeket.
Ölhettél volna, míg nyakamat fogtad, hó-homlokomon tűzbillogod forrad.
+ 2 + 0 |