vers
próza
vers
próza
Címlap Vers Vasi Ferenc Zoltán A költő a költőnek nagykabátja
A költő a költőnek nagykabátja PDF Nyomtatás

(8o-as évek)
*
Váltsunk már egy-két szót
a múltkori esetről,
mert igen piszkáltad
a csőrömet pár mondatoddal.
Ja, hogy te nem emlékszel!
És ha iszol, akkor azt hiszed,
összehordhatsz mindenfélét?
*
kiverem a pöcsöd,
ha nem fizetsz egy sört
*
Szeretsz, Feri? De igazán mondd meg ám,
ugye, szeretsz, nyalom a szád,
mondd meg, ha nem szeretsz,
tudod, nem haragszom ám.
Na, fizess egy sört. Vagy egy barackot.
Barackra szomjazom. Na, fizetsz!?
Fizess mán. Majd meghálálom.
Most hozza néhány versemet az Új Forrás,
majd a honoráriumból visszahívlak.
Tudom, hogy rendes gyerek ez a Vasi Feci!
Mondtam is a Pistunak, múltkor is
fizetett a Vasi Feri.
*
Tudod, mit! Igyunk az anyád egészségére. Sajnálod talán? Meg az én anyám egészségére. A te anyád is szeretem. Rendesen neveli a fiát, mos rá, főz rá, takarít, akkor hát igyunk az ő egészségére. Megérdemli, nem!? A Vasi Feri szereti a tesóját, mert tesók vagyunk, nem, két költő, két igazi költő, és barátok. A barátok megosztják maguk közt, amijük van, nem, De!
Na, akkor iszunk még egyet! Neked már? - sok. Akkor te ne igyál. Majd iszok én. De te ne igyál. Egyet még lebírsz hajtani, aztán én is megyek tovább a Lovasba vagy a Grillbe. Te nem jössz, Mész haza? Elfogyott a pénzed? Nekem sincs pénzem, de majd szerzek. Vagy szólok a kidobónak, ismerem régről, hogy engedjen be. Beenged úgyis. ott aztán már tudok szerezni, valamelyik haver ad. Cuki egy pofa vagy, csak nehogy szájon basszalak. Na, menj haza, anyukád biztos várja az ő kisfiát. Maradt még egy kis apród? Ha hazamész, úgysem kell neked, holnap meg már nekem is lesz. Gyere holnap is. Én már háromkor itt leszek a Kanyarban. Lesznek csajok is. Majd meglátod. Tehát, gyere holnap is. Most meg menj. Aludd ki magad, mert szörnyen nézel ki. Nézz rá a tesókádra. Hát nem egy skutulya, de mégis! Miért, nem tetszik a ruhám? A butikban vettem. Jó, nem!? Jó vagy nem jó? Persze, hogy jó. Csak hülyéskedtem. Na, várj még egy kicsit. Elmondok egy verset, csak hogy ne menj haza üres kézzel… Megbotlott a nyelvem. Ezt kezdem elölről… Olyan hangzavar van, hogy én is belezavarodtam.
… Na, tetszett! Tudom, hogy nem tetszett! Te jobb költő vagy, a szegény barátodat meg lenézed, mert nincs iskolája, Te jobbat tudsz… baszok én rá, nekem így is jó és kész. De majd én is írok jobbat. Olyat még nem látott a világ. Már vannak vázlataim, majd holnap kidolgozom… Addig meg dzsavesz van.


+ 2
+ 1