verses mese
A kis patak szomorkodik, mert vize nem gyarapodik. Szomjazik a medre, partja, mi a gyógyír eme bajra?
Gondolt egyet: Szólt a Napnak ne süssön oly sokat aznap! Szomjúság gyötri a nyájat, ha tovább melegíti a tájat.
Gondolt újat: Szólt a Szélnek, ne fújjon ennyire Délnek! Kiszárad mind a legelő, ha tovább mozog a levegő.
Gondolta még: De jó lenne, ha egy Felhő megjelenne! Nem szomjazna a mező, ha hullna rá a langy eső.
Alighogy ezt kigondolta, felhők jöttek, tömött sorba. Mindből langyos eső esett, a kis patak meder megtelt.
+ 2 + 0 |