vers
próza
vers
próza
Éjszaka PDF Nyomtatás

Lilává mélyült a holt azúr,
nem nyit ma senki már a boltba.
Angyalok, záróra, szólt az Úr
a fényes nap tüzét eloltva.

Éj verme. Szuroknál feketébb.
Nem mászik soha ki belőle,
aki majd óvatlan belelép.
Vigyázz hát, most szólok, előre!

Pár gyertyát azért még meggyújtok,
míg fordul egyet a lendkerék,
no de most mindnyájan lebújtok:
foganjon a jövő nemzedék!

Szólt az Úr, s egy kancsó bort hozott
- osztozzunk együtt e szent kegyen -,
de aludt mind, aki dolgozott,
hogy majd a nyitásra fent legyen!


+ 6
+ 6