Az ingerült világ nyugodni képtelen, a perc rohan velünk, akár a vad patak. Avult a múlt, adós maradt a szép jelen, s a szertelen fiak szerelme lankatag.
Lesz élet itt? Avagy bolond remény csupán a boldogabb jövő, merő utópia? Ma kuss a szó, hol ember embert vág kupán, s szentek fejét sem ékesíti glória.
Ki tudja merre tart az ócska sorsszekér, spion követ, haszonleső tekintetek… A nagyvilág sopánkodása mit sem ér, szemünkbe port, reánk malasztot hintenek.
A délceg ifjaink bizalma ingatag, ma már csak álmainkban él a szép jelen, a perc rohan, megyünk utána, mint a vak, az ingerült világ nyugodni képtelen!
+ 4 + 5 |