Rokkán fonva, tűvel varrva, aratáskor nyelve a port, sütötte meg a kenyeret anyánk. Mindig tudta hogyan, miért kell locsolni életünk burjánzó tövét nap, nap után.
Mi lisztből sütöttük neki a kalácsot, őt mégis sokáig hitegette, hagyta szenvedni a halál.
+ 2 
