vers
próza
vers
próza
[anya] PDF Nyomtatás

anya akit sorsára hagytak
vízbefojtás előtti kutyaszemekkel
megszabadulhat-e önmagától
megnehezedhet-e szájában a mindennapi szükség
anya aki kuncsorog a járdák fedezékén túl
akinek kezéből az imák kigurultak
s a homokszemek lába előtt hegyekké merevednek
acéléjszakákat fenhet-e álmainak
és ha hagyja szerre-szerre kivérezni
mert nem lát a nyugtalan vizeken túl
és nem szemtől szembe mondja a kimondhatatlant
hanem sehogyse és inkább háttal
anya aki ennyire nem szokványosan
szeret engem (?)


+ 1
+ 0