„Mán a hegyet a vőggyel tóggyuk”- mondaná dédes. Jaj, vágott ám az esze... Persze, oskola nem rontotta, se a szerelem. Tán százszor foldta kötőjét. Ajka-szeme pengévé szűkült, mint a kés a markában: csíkot nyesett, mert csigát sodorni nehéz. (Mama, néha olyan elesett vagyok... Kert végin fagyott víz, repedt tükör.) „Lyányom, hinni köll, mindegy az, miben.” Sakk, és matt. Tedd! S hidd, hogy értelme van. Hegynyi, amit kaptál, ne toldd a szakadék üres mélyibe.
+ 5 
