Megroskadt vállal kellene ülnöm. De élek, mosolygok, beszélek. Nézd, maholnap fűszagú tavasz jön, s én már előre félek a bomlott tekintetektől bomló varrások zajától, mit túlkoros lányok éhes kacaja kísér. Fojtó légszomj: vajon neked már ennyi is elég...? Van lék, mélyre ástál bennem, nagy lett a gödör. Akkora, hogy ezt már csak titkolni lehet. Tiszta víz csillog az alján, tiszta szemeddel ma is nevetek.
+ 6 + 2 |