A Teremtés könyvében nem volt a nevem, mégis megszülettem. Mivégre istenem? Évekbe fáslizott sebem ma is átszivárog - alkotó kezedtől, vagy annak hiányától. Gügyögsz álmaimban, fürdetsz csalódásban, edzed a szívemet el nem múló lázban. Ajándékot küldesz: hajnali harangot, hangjában őseim lelkeit marasztod. Tavasz-varázsban forog a szerelem tánca, virágok nevetnek ébredő fiúra, ébredő leányra. Utakat adsz, meg tévedést, embersodródásban sokszoros éhezést. Delet dalolsz, fényeső zuhog arcomba, meg ökölcsattanás, mintha ez is az élethez tartozna. Árvuló testemre lángjeleket égetsz, hiába már nevem az Elmúlás könyvében.
+ 3 + 0 |