Egyik nap életemben elém tűnt szárnyasan egy pipafüst-ködös alak, úgy félig súrolt, és eper-kő szívét megláttam hirtelen; egy körömnyi képen egy lelket.
Abba a pislogásba egy vadrózsa penderült, láthatatlanná vált, de képzeletemben feltűnt egy villanásnyira, ahol virágok ringnak, édes almamust tőgyek; és mi mentünk, mint a viharfelhők, ilyen vészes a halál, földrengés, és háború, mi föl se vettük, mert aggódni hiábavaló…
Már Általa gondolkodom. Felelősséggel. Szemben a veszedelem végzetével, bár háborút, és más dolgokat is istenünk adott nekünk.
Ford: Németh Dezső
+ 3 + 1 |