leenném rólad az estét felzabálnám ruháidat létezésed kedély-festék már a nézésed leitat
blúzod dombjain az ábránd szopogat két szőlőszemet vérrőzsém fűti a kályhád ahogy szívem téged szeret
fűszerez szerelmi fényár párolódsz csók-fedő alatt pupillám fehér tányérján te vagy az ízletes falat
hogy végleg nekem tündökölj mondd hányszor kóstoljalak még ha felőled hívna gyönyör e verstől hozzád rohannék
+ 5 + 1 |