Testbarát finom szövet, anyaga rostokban hever, pihen, mert hajléktalan árnyékán ül szívem; magányos és feszült, alakján foltokban cserzett már a kötés - isteni malasztban. Követem a Szívlakót fényem libben, súlyát vesztve menekül a lépés nesztelen. Ruhám alá rejtem gémberedett kezem... de összeszedem magam, mert lényegét vesztem, ha elenged, ha elengedem.
+ 2 
