Ma egész Világ néz ki a szívemből, mint cigarettát sodrók üszkös fák kérgiből. Ma hajlítom a szót és elárvulok; Szellemed égi kincseken - pókfonálon lóg ezüst leheleted, csak érinthetném meg a kezedet. Vénádból szakíthatnék-e? Rímbe fonnám ma darabját, és sugárba szöknék... megnyugodni teveled.
Csak megfoghatnám most a kezedet... együtt tépnénk füstkarikából szeletet, és arathatnánk, mit vetettünk, egymás ölében, ha felébredünk. Rakjuk meg szekereinket, hét ökör szántsa földjeink... halott rózsák szirmait földbe ástam, de újra kiserkent tavasz-mélyről, és ibolyákat ont drága vérből; szívemet metszi, kezemre tapad, szivarzsebben illatozik a majd.
+ 5 + 0 |