Nem hittem, hogy kigyúló parton mindent elvisz egyetlen alkony. (Lehet, hogy nem egy vitte mégsem, hanem sok alkony, észrevétlen.)
Hangoskodnak a madárvárak szikláján a fekete "Kár!"-nak, s a fák, szélén távozó fénynek, elsötétülő földre lépnek.
A hang-madárvár mind elhallgat. E tájon nincs már helye dalnak. Börtönhegyek közt lapos esték. Véges markában Végtelenség.
A lelkeket az ördög szántja, és hull a mag a barázdákba. Nem ismerik fel, - vagy csak késve, kiknek érdeke magvetése.
A hold-udvarban könnycsepp ül meg. Tűnődik: merre menekülhet? Görbe ágról bagoly huhogja jóslatát görnyedt holnapokra.
A lelkeket az ördög szántja. Ránéz mélybe vájt barázdákra Elégedett, sátáni hitben: ahol ő ott, nem győzhet isten.
(2013)
+ 2 + 0 |