vers
próza
vers
próza
Ősz-kutya PDF Nyomtatás

Száz csuda sásbuga suttog a szélbe,
zizzen a sárga levél.
Fázva elillan a Nap pici lángja,
bújik a dérbe a tél.

Kullog az ősz-kutya, véknya behorpad,
sánta világa de fáj!
Lába bicsaklik, az éhe nyikordul,
gyötri, de menni muszáj.

Szédül az ősz-kutya, mindene zsibbad,
jajszava messzire száll
s száz csuda sásbuga retten a csendben…
Fagy teli álmokat
árul a táj…


+ 4
+ 0