FÉRFIKOROM LEGSZEBB SZERELME
1991.06.30. hajnali 05.10.
HAJNALBAN HAZAFELÉ
Számban tövig elszívott cigaretta sarkamban a hajnal kutyái egy leélt élet settenkednek régi veszélyek s Te csak nevetsz, ha néha beszélek szeretem el nem hangzó szavaid
Szeretem nyakad ívét ajkadon az örök mosolyt s mindent, mi Te vagy mert nekem tárod fel tested titkait
Szememből könnyet dörzsölök a felkelő nap fénye hasít s bennem a kétség sötét vitorlás mit ismeretlen szél messze taszít
Hagyj élni még kegyetlen elme férfikoromnak legszebb szerelme született s kíván beteljesedni
1991.07.02.03.30.
SZERELMES SZÉP SZAVAIMMAL
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek Leszek altatódalod, s Te leszel kisgyermek Míg álmaid ködén, mint messzi fény derengek Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek Leszek az első imád, s Te leszel még gyermek Míg háborgó lelkedben szép békét teremtek Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek Leszek az első érintés, s Te már nem gyermek Míg a vágytól elvarázsolódnak a testek Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
1991.07.06.07.00.
MÚLTAMON MERENGVE
Voltam kaland, voltam csak lehetőség Láncolt magához pusztán keserűség És nem voltam szerelme senkinek
Öleltek forrón, öleltek hidegen Maradtam mindenkinek csak idegen És nem simogattak bársony kezek
Született harag, született felejtés Hosszú éjszakán kísértett már egy sejtés És nem hittem: még újjászületek
1991.07.07.18.30.
I. EPIGRAMMA
Egyek vagyunk együtt Én egy, a másik egy Te Különös matek Ha kivonunk egyből egyet Én semmi leszek
1991.07.07.18.30.
II. EPIGRAMMA
Annyi minden van, mit szeretnék megmutatni Tudatom rétegeiben hosszan kutatni Hogy megtaláljuk együtt mindazt, ami lényeg És íme, legközépen megtaláltunk Téged
1991.07.17.16.00.
TÜZESVÍZ
Mint tüzesvíz az indiánnak Az vagyok neked Mákony, furcsa varázslat Forró halál és jeges semmi Megrészegülten új testet nyerni Beléd hatolok Atomjaim a vér áramán Bejárják minden sejted Te még nem sejted Bennem egy óceán rejtőzködik Hullámaim felkorbácsolnak Ha akarom, épen nem marad csónak Csak ritkán borzol a szél De akkor is végtelen a mély Az életet adtam Az őssejt bennem született Az óta már csak kövület De közben ember-istenné vált Prométheusszá, hogy lopjon tüzet S a tüzesvízben most mindez egyesült
1991.07.20.02.20.
VÁGYÓDVA VISZONZÁSSAL
Nagyon kellesz most Miért vagyok messze? Nagyon kellek most Mert messze vagyok
Nagyon messze vagy Miért most kellesz? Nagyon vagyok most Mert kellek messze
1991.07.26.02.20.
BEKÖSZÖNT BOLDOG BÖJT
Az élvezet ízeivel telítődve Teltek napjaim Teveled Történelmet írtak bennünk a percek Mézzel itatódott át a testünk Lelkünkben fogant örök harmónia
Ma véget ér a csendes orgiák hava És beköszönt boldog böjt
1991.07.26.02.30.
PÖTTYÖS
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken Tálalod vacsorám. Te főzted, énértem Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken Félszáraz pezsgőt iszunk. Ezt is megértem Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken Ajkam ajkadon. Vénuszdombodhoz értem Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken A képzelet szegény. Mi mindent elértem Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken De ez csak álom már. Így hát nem is értem Még mindig fenséges ízt érzek a számban
1991.08.01.21.00.
MEMENTO MEMORY
"Memento mori emlékezz a halálra" (temetők kapuja)
A neszek mindig meghalnak Hajad illata a semmibe vész Mint régi film képei A tétova mozdulatok, az ölelés Villózva peregnek Marad utánuk a vaksötét
Párnádon kisimulnak a ráncok Már nem őrzik arcom lenyomatát Testemben kicserélődnek a sejtek Felejtik bőröd bársonyát
Kérlek, ne hidd, hogy gyorsan felejtek A memóriámra mindig emlékezem Memento Memory
1991.08.04.09.20.
ALABÁSROM
Egy kis nyugalomra vágyom Hogy gondolataim létráján Leereszkedjem hozzád Jákob felfelé ment Hogy elérje Istent Én lefelé Örvénnyel falazott alagútba Szikrázó zöldek Medúza-szín lilák Szemed smaragdja Az önkívület fehér habja Körmeid karéja Sikoly Borzongás Béke Bánat Bölcső Alabástrom Egy kis nyugalomra vágyom Zaklatott édes nyugalomra Terád
1991.08.12.20.00.
SZONETT
Az útjaink kezeimen az erek Elágaznak, egymást újra elérik A külön ágat évtizedben mérik Ne gondolj e múltra, mikor ölellek
Az összes dimenziót, időt, teret Feledd, mert testeink csak egymást kérik Míg éden alma gyönyörünk beérik Bejárom ajkad, kebled és öledet
Kérlek, ne csukd le két csillogó szemed Tudom jól, a gyönyör nem baj, ha késik Én így maradnék örökre Teveled
Szívdobbanásaink már egymást érik Zihál tüdőnk és egész testünk remeg Most meghalunk a közös ébredésig
+ 4 + 0 |