vers
próza
vers
próza
Címlap Vers Farkas András Bogányi Gergely zongorázik Bartókot
Bogányi Gergely zongorázik Bartókot PDF Nyomtatás

Tökéletesen pozícionált zongora a világ közepén.
Enyhe fuvallat, monokróm sorozat
fölfelé száguld, félhang a szegélye,
majd lefelé lila a szenvedélye.
Tá-tá-táá tú-tá, tá-tá-táá tú-tá.
Vizigót seregek vonulnak a hegyekben.
Tá-tá-táá tú-tá, tá-táá-tá tú-tá.
Halódó Mandarin vonaglik görcsösen.
Akit megtalálnak, annak nincsen kegyelem.
Vértek döngnek, pogány lázadás,
vad hordák, harci kürt,
Kitör egy pontból, csillámait szórja,
visszazsugorodik, kígyózó cseleszta,
alulról bekerít, rád rakja tenyerét,
megvagy, nem mozdulsz, lapulsz a túlélésért.
Ta-ti-ti-ti-ri-ri tú, ti-ti-ta, ta-ta-tú-dó
Felszabadult honvágyzene, elárasztja zsigereid.
Még forogsz egy kicsit, majd lassan megállsz,
begubózol, elenyészel, a mindenség centruma
egy pontban elhal.


+ 19
+ 1