Trónolhatsz akár kéjvágyi arccal Keserg-e posztó kacagány? Nem fog a múltad megjelenni, Mint Madam és ez a kisleány.
Mondhatnám, felszarvazott az élet, Nem fog fogat csikorogtatni senki, A vesztőhelyre egyedül kell menni.
Primátusa van a tettnek, A szó csak jéghegy csúcsa lőn, Mi tengerből kiemelkedék, De neked ne legyen menedék.
Mirtuszkoszorúval borítsd az éjjelt, Taplógombával rohaszd a nappalt, A felkelő fény az úgyis elárul, Zsámbékoskodásod elhárul.
Szemernyi szemérem nincs e hölgyben, Két hegy között a völgyben ruháján Selyemszalagot visel ő, ó, Richelieau.
Botorkálok a szemüveg nélkül, Feldöntök tajt és sok veszet. Szólni kéne már a szolgálónak, Keresse meg a szemüveget.
Hírhedt parancsa királynak az, Hogy kivonuljék teljes Rakamaz! Mert arra járék éppen vadászni, Gyújtsanak lobogó tüzeket, Hogy jól lássa a király a szűzeket, Mert hideg leszen az éjszaka, s királynak éppen áll a jó fabatkája.
A végtelent kívánom én ma uralni, Állj félre játszi fertelem mégis! Mert takarásban van a szűz-csillagkép. Pedig ott most sok dolgom leszen.
Számot vetettem mindez e világgal. Arra jutottam, éhes vagyok. Mára hagyjuk ezt a halállal, Kést-villát-kanalat adjatok. Rontás, ki bénán útban áll, Ne feledd a sót te jó halál. E várost most felszántatom, Kapu-tornyát felrobbantatom. Sóval hintem e miliőt, és elcsapom a szakácsnőt.
+ 2 + 1 |