Forró a testem, de nem láz heve fűt, hanem a nyári Nap szít bennem tüzet. Egy hó-angyal hűvös álomképe űz, hogy magamba szívjak egy kortynyi telet. Ha kilógathatnám fejem egy percre, mint az ablakon néha; át a télbe, és a fagy csipkedné orcám veresre, talán meg is könnyebbülhetnék végre. Aztán áthűlt fejemet óvatosan visszahúznám ebbe a forró nyárba, hogy felolvadjak minden porcikámban, mint egy el nem hajított, kézbe zárva megmaradt hógolyó, amíg legvégül cseppfolyóssá válva felhörpinthetném magam, mint az Istenek kegyelmébül aláhullott jéghideg nedűt.
+ 8 + 0 |