Titokban hatvanöt lettem. Fájt, ha titokban szerettem. Titokban Salamon Ernő összest túlteljesítettem, (iskolámat róla nevezték el). Titokban törpébbé lettem. Titokban megrövidültem.
(Kronosz ezüstben) Hadnagy Jóskához
Ha rímed s rangod engedi, versekkel lesz a könyv teli.
Ha fölhevít az asszonyöl, nem ölhet meg a kor-közöny.
Ha Kronosz öl, (bár kése nincs), csak összead, (te ne veszíts),
egymásba láncolt éveket, hogy tovább mondd az érveket,
arról, mi veled versenyez, (többet az ember nem tehet).
S míg nap barnítja arcodat, vedd el vígan, mit asszony ad.
(A költő és az utókor) (reflexió a befogadásról)
Vasat szült az anya, hogy ne legyen könnyű sem a kószálásnak, sem az utókornak, se szülő anyjának, s maga utódjának.
Belőle lesz költő: éjsötét ég alatt álmokat kergető, hullámvert vizeken sebeit kötöző, asszonyok ölében szakadó szerető.
Úgy keresne témát, (a létet egészen), mintha festő lenne, s nem költő, bölcsész se, de ő költő s ember, kinek kiterítve országa egésze, s élete: a téma, (mely őt megkeresi, őt költővé teszi).
Vasat szült az anya, tűzben-vízben ágya, ez hálaverése, miatta vagy érte.
(Az ebadta ebugatta) (a Kő & Költőre)
A költő vas, a költő kő, képalkotó, képromboló, és festő is (itt némi kétely), de mint palettán az ecsetnyom, nélkülözhetetlen kellék, számkivetett színkeverék.
+ 3 + 0 |