A nap forró sugaraival ostromolja a földet. Az aszfalt felett remeg a levegő, tiltakozásul a heves támadás ellen. A házak leeresztett redőnyeikkel és becsukott ajtajaikkal, az éjszaka magukba zárt, hűvös levegőt próbálják menteni távollévő gazdájuk visszatérésére. Minden csendes. Ember és állat árnyékba, hűsre menekült. A kihalt utcán csak két kerékpáros tapossa a pedált. Vállukat nehéz táska húzza,mintha nem volna elég megpróbáltatás az emelkedő út és a tűző nap bágyasztó ereje. Postások. Attila, a fiatalabb, akin látszik, hogy most kezd ismerkedni a postai munkával és a kézbesítés fortélyaival, megszólal: - Pista bácsi. Ma jól befűtöttek. - Még mindig jobb ez, mint a negatívja. Többet egyik sem szól, hisz ilyenkor még a beszéd is nehéz. Az egyik ház kapuja tárva, szinte hívja, vonzza a két embert. E csábítás nem hatástalan. Attila a küldeményekre majd a házszámra pillant és lelép a kerékpárról, amit a kerítésnek támaszt és megindul a ház ajtaja felé. Pista bácsi kicsit késve ballag utána. A sűrű bokrok hűsében egy kicsi tarka kutya, nyelvét a földig lógatva,liheg. A lépések hallatán az egyik szemét résnyire nyitja, így megzavarja a szemtelenkedő legyet és egybe megállapítja a zaj okát. Meglátja a két közeledőt. Felkel, nyújtózik és ásít egyet, majd megrázza magát és csendesen Attila mögé surran, akit vakkantással barátságosan üdvözöl. A váratlan hang megijeszti Attilát. Megtorpan, majd hirtelen nagyot ugrik. Mire talajt ér a lába, már szembe is fordult a kutyával. - Kuss! – kiált, amit a szőrpamacs köszönésnek vél, és csaholással válaszol. Attila a kézbesítőtáskát a válláról lerántja, és mint egy pajzsot maga és vélt támadója közé tarja. - Játék lesz a javából – gondolja az eb, oldalazva balra kerül és ugatni kezd. Attilának eszébe jut a munkavédelmi oktatáson elhangzott intelem: „kutya elől futni nem szabad”. Milyen taktikát válasszak? - vetődik fel benne a gondolat. Úgy érzi, hogy megtalálta a megoldást. Jobbra aprózza lépteit, mire a kutya balra ugrik. Gyakori irányváltással kerülgetik egymást. Ez addig tart, míg a kutya rájön arra, hogy fél tőle a postás. Ekkor bátorságot kapva feléje lendül. Ám a lendület kiszámított, tiszteletbe tartja a láb és a táska hatósugarát. Attila hátra, a kutya előre ugrik, és ez a házhoz közeledve egyre ismétlődik. Pista bácsi nézi a két küzdőt, mint olyan műsort, melyhez ingyen jutott, és amiben nem ő a szereplő. Ilyen fürge mozgást a szaktársától soha sem látott. Amikor megunja, odakiált. – Attila! Nem bika az, hogy táncolva lengesd előtte a táskád! – Szavai hatástalanok. Amikor már a két partner oly mozgást végez, amilyet a diszkó-világbajnokságon sem mutattak még be, a hangzavar kibírhatatlan, megjelenik a gazda. Köszöntik Pista bácsival egymást, majd megkérdezi, hogy pénzt hoztak-e vagy visznek. Pista bácsi közli, hogy pénz áll a házhoz. A jó hír hallatára a gazda füttyent egyet, mire a harcnak vége szakad s a kis szőrpamacs visszabújik az árnyékba és elégedetten liheg. Attila kifizeti a pénzt, elköszön, majd a kutyát és a kaput lesve, oldalazva elvonul. Pista bácsi komótosan utána megy, s amikor utoléri, mosolyogva mondja: - Édes fiam, kézbesítő még nem, de torreádor már lehetsz..
+ 1 + 0 |