vers
próza
vers
próza
Az út vége PDF Nyomtatás

Ködös és hűvös volt hajnal
Pestről ballagott át Budára
A vízbe csobbant csendesen
Rongyos batyuja és az átka

Keres, mint felzavart madár
Hol pihenhet, melyik ágon
A híd a ködben szállni készül
Tudta, nincs otthon e világon

A híd közepén áthajolt
Neki feszült óvón a korlát
Az olvadt, ólomszínű vízzel
Enyhítheti-e durva szomját

Míg eljátszott a gondolattal
Alábukott, és sovány teste
A Duna tükrös, fényes arcát
Egy pillanatra megsebezte.


+ 3
+ 2