vers
próza
vers
próza
Az illúziók vége PDF Nyomtatás

Te is meggyűlölsz majd egyszer.
Édességünk minden cseppjét
kiszürcsöljük, és csak vegyszer
csöpög közös poharunkból,
s véralagutaink mélyén
nem lesz több hormonkarambol.
Galériádból kikopik
széppé retusált képmása
arcomnak, és ütve sikít
vásznaim lágy lobbanása.
Nem fogod földi keretbe
égbe törő vonalaim,
egy akvarellből kifolyva
csorgok szerelmünk falain.
Nyugalmad egyszer közöny lesz,
kacat-kincseim: felesleg;
s tenyér-térképeimen
már ihletnek sem kereslek.


+ 5
+ 0