novemberben kopogtattam utoljára mert nem vártad ki a kék hegyeket titkon a kéz még integet te sem vagy örök mint a teremtés oszlopai az égen - majd ritmusra sírnak a felhők ha haragról beszélünk de szeretem mikor összehúzza a mágnes a hangjainkat s most átfordulnak a pólusok halkan íme a számváltás párosról páratlanra a nem-beszélünk-róla- dátumokban