Még mindent a csend birtokol, Folyékony a párnán hajad, az éj strázsál, mélyen alszol. lüktető perc, lassan halad.
A hajnal semmivé foszló álmok fátyolában, kábán ül az óra mutatóján. Bíbor színt tükröző szemmel nézem, ahogy halkan szökell, távolodik a pirkadat, szomorú, de én megértem, hogy tovább már nem maradhat.
A fák lombján árnyjátékot játszik a szellő a fénnyel, puha avarban álmosan csoszogva dohog az éjjel.
+ 0 + 0 |