Egy hang minden idegvégződésen át, mintha lágyan a bőr felszínét simogatná, Tollpihe könnyedséggel. A szó, amit hord magában súlytalan, Túl azon, amit mondani akar, Elszáll a térben, feloldódik az időben. Az emlékek között csak a hang marad, Ahogy elegáns léptekkel a szív felé halad.
Egy beszélgetés után, amelyben a felek egymást nem látják, csak hallják, a másik fél hangja egy élmény vagy inkább egy mély benyomás. Megmarad belőle egy misztikus, érzéki hangulat.