vers
próza
vers
próza
Aurora PDF Nyomtatás

Ásító esőben, a fájó
Tomporú kőutat felvájó
Fák alatt sétálni volna jó.

Távol jár és mégis oly közel
A fakó napsugár - átölel
S elereszt, mint kit a vágy öl el.

Lombokról lehulló lenge nesz
Nyikordul s ködmönszag lengedez,
Mint törött kertajtón a retesz.

Magával ránt erőterébe,
Hajnalok hűs-bús éterébe,
S álmot ad csöndemért cserébe:

Pára, füst, s gomolygó köd leszek -
Sós illat, fényerdő, s ágkezek
Kavargó zugában elveszek.


+ 3
+ 1