fekete bársonnyal takart be régi szeretőm a kacér éjszaka az életzaj elhalkulása feltépte a hegedő sebet védtelen lelkemen fájdalmasan üvöltött a rohanó percekkel viaskodó csend kioltva pislákoló lángját a vérszínű gyertyacsonknak és nem hallottam lélegzetem és nem hallottam a falióra ketyegését csak álltam lesütött szemmel szobám rejtekében s megremegett lábam mint halálos ítéleténél az ártatlannak ma nehéz az éj fekete bársonya ma nehéz lélegzetet vennem ma meghalt a véres kereszten s én tegnap nem maradtam ártatlan legyőzött a vágy ittam a szerelem kelyhéből és hagytam hogy kéjbe fáradjon gyarló testem és hagytam hogy Ő egyedül virrasszon a Gecsemáné kertben
+ 1 + 0 |