vers
próza
vers
próza
Címlap Pályázatok – vers Habos Laci Csak ezt szeretném...
Csak ezt szeretném... PDF Nyomtatás

Letérdelni a márvány oltár mellett
kitárva bűnös lelkemnek ajtaját,
elmerülni mindent ölelő csendben,
s meghallani Istennek halk sóhaját.

Elűzni maró kételyt, mely lett bennem,
besózni bűnnek termékeny talaját,
bűnbánón nézni önmagammal szemben,
s hallani lelkiismeretnek szavát.

Legyen táplálékom szent vér és kenyér,
ne lássam még Atyám vállán a talárt,
simogassa arcomat fénylő tenyér,

hogy lássam utam, s ne vétkezzem ma már,
s higgyem, mennynek jutalma lehet enyém
egyedül csak ezt szeretném igazán!

Csak ezt szeretném…

Leülni melléd, s nézni esti csendben
orcádon holdfényt, szemedben ragyogást,
megállítva elrohanó perceket
gyengéden oldani szűzi szorongást.

Érezni végre szeplőtelen tested,
s tüzes ajkad ajkamon hagyott nyomát,
az ajándékot kibontani veled
megízlelve szerelemnek mámorát.

Elmerengeni, s nézni éji csendben
ragyogó csillagot, telihold arcát,
s szép jövőt igéző fényébe veszve

feledni múltamnak minden bánatát,
s hinni mindig az igaz szerelemben
egyedül csak ezt szeretném igazán!


+ 1
+ 0