vers
próza
vers
próza
Napsütés PDF Nyomtatás

És éljen!
Téves felhőktől már nem bódít ferdén a tudat.
Édes aroma fülemben cseng,
illata kapirgál a meleg füvön lenn,
csendes mázolás a hűvös köveken,
édes sercegés palackos üvegen,
árnyékos hegyoldal lábánál várromon megpihen,
a gondolat;
emléket teremt, szabadságot,
szerelmet tudat alatt.
Többéves szenvedés forrása,
biztos betonalapja ez,
ahol a Balaton fekszik: édes élvezet,
szélcsendben nézni téged,
viharban tombolni veled könnyebb,
mint most itt kiégni,
kiszáradni,
porrá hullani nélküled.
De beléd.


+ 3
+ 0