vers
próza
vers
próza
Képzelt esti séta PDF Nyomtatás

Ellustul az idő, könnyezi az eső,
A fáradt csend titkokat sző.
Magnóliák illatviharában madár repül,
Egy kedves arcú szobor a padon ül,
Sehova nem rohan, nem menekül.
Céltalan a szél, keveset beszél.
Az ürességben megrekedtél!
Sétál a csend az utca szélén…
Hangtalan a mamut város,
Már az éjszaka is álmos,
Poros gyertyafényben pislákol….

Rohanunk, minden nap, minden órában, és annak is minden percében. Annyira gyorsan rohanunk, hogy nem vesszük észre a körülöttünk lévő világot, a természetet, az ÉLETET. Nagyon kevesek azok, akik mégis meg tudnak állni, körülnézni, látni és láttatni, egyszóval ÉLNI. A költő feladata láttatni, így egy képzelt esti sétára invitálja az olvasót.


+ 2
+ 0