vers
próza
vers
próza
Zöld szemek PDF Nyomtatás

Téged vártalak zöldszemű éj-szobra
Titkos vágyaknak, éji kéjeknek
Zöld szemednek buja, rejtélyes tengerében
Ringatom magam kétségbe esetten

Téged vártalak piros alkonyatok mámorában
Tengerből születő napok halvány horizontjában
Hajnali fények sárga sugaraiban
Macskaszemű éj-istenség

Süllyedt hajók talány örvényéből
Mint, viharverte szentéj mélységéből
Tört hajóm lenge árbóca fölcsillan
Zöld szemed tengerének hullámaiban

Várakozás. Szívbe markoló, remény teljes várakozás. A költő próbál visszaemlékezni kedvesére, de csak a zöld szemei jutnak eszébe.
Eltelnek kéjes vágyakkal teli esték, mámoros reggelek. S végül, bekövetkezik a rég várt viszontlátás. A megtört, kétségbeesett költő,
újra megpillantja azokat a zöld szemeket. A kétségbeesés, reményvesztettség elmúlik, minden feledésbe merül. Egy pillanat halvány
töredéke- belenéz a költő abba a bizonyos szempárba s meglátja benne önmagát.


+ 1
+ 0