Fénygyermekek fényben élnek Aranyrózsák éjben élnek Csontjaidon érzem a kínzó mérget Csontjaimban érzem a kínzó létet Mondd, hogy soha nem ér véget Lényünk minden hidat feléget Ez a végzet- Közelről kémlelni a világmindenséget Arany napjaink rozsdává érnek Aranyban izzó fénygyermekek Igéző rózsákat esznek
Fénygyermekek, a mai társadalom fiatalságának a motívuma, kik azt hiszik, s némi joggal, hogy mindent megkaphatnak. S ezt az összkomfortos XXI. századunk biztosítja nekik. A rózsa, a szerelem motívuma a versben. A vers a századunk gyors szerelmeit, a „mindig szerelmesek vagyunk, de mindig másba” problémát latolgatja. „ Fénygyermekek igéző rózsákat esznek”- nincs már meg a szerelemben a folytonosság, mihelyst felfaljuk a szerelmet, kiégve egy újat, egy jobbat keresünk.
+ 1 + 0 |