Halottnak fehér keresztet emelnek Zúzmarás köd lepi el a fejeket Isten elhagyta rég ezt a vidéket
Állig sárban, fehér zúzmarában Széllel bélelt hantok remegnek Emlékei a beméretett időnek
Emlékképek bús rajai cikáznak Mint homokszemek leperegnek Férgei az isteni gépezetnek
Egy szeretett ember emléke ihlette a verset. Késő novemberi látogatás a temetőben, ahol a sár és a zúzmara övezi a vidéket. Egy sírhant, mely a véges földi időnket jelképezi, melyben a földi maradványok még fellelhetők, de lélek helyett csak szél tölti ki őket. Az emlékek gyors, egymás utáni sorozata kis filmként öntik el a látogató elméjét, de ez is egy idő után véget ér. Lerója a tiszteletét halott barátja előtt s tovább halad.
+ 3 + 1 |