jól összegabalyodtunk, mert megbotlott a nyelvem levegőt akaratlanul légcsövedből nyeltem és szívembe a te tested pumpálta át a vért a higanyoszlop szép lassan a harmincnyolchoz ért hangszálaid szempillámat lágyan rezegtették szavaidtól lepattogzott eszemről a festék elkezdett olvadni bőrünk mert kisütött a Nap már nem tudta a fog kinek a húsába harap és nem volt többé arcunk sem hogy a maszkunk lefolyt a szemetesbe dobtuk a kínt kendőző mosolyt elmosódtak a halál és élet közti élek s vízbe fúlva éreztem először hogy élek.
+ 5 + 0 |