vers
próza
vers
próza
Címlap Pályázatok – próza Sándor Ella Hiányoznak azok a napok…
Hiányoznak azok a napok… PDF Nyomtatás

…amikor hajnali négykor besuttog édesapám a szobaajtón:
- Ella! Ella!
Néhány másodpercig még tart az álmosság, aztán öltözés, kapuzárás és már szalad is velünk a szekér a friss, oxigéndús Nyíren kifelé. Az Egresnél leszállok. Szorosan fogom a koromsötétben a kötőrúd végét, hogy le ne maradjak. Bandi nem tud lassan járni, csak száguldozni!
Mire pirkad, már Rakottyáson dobom fel a szénát a szekérre, édesapám tűri a rendeket:
- Csak lassan, ne siess! Ne erőltesd meg magad!
De én tele vagyok erővel és izommal. Augusztus van, nincs már izomláz, nincs gyengeség. Be vagyok edződve.
„Megérek egy gyenge fiút!”- gondolom magamban. Mintha belém látna, így szól:
- Kiteszel egy embert! Nem is tudja ilyen jól feldobni egyik sem a szénát!
Megkötjük és indulunk.
- Aztán fékezzél béfelé!

„Minden csavar, minden zár
Balra nyit és jobbra zár”
– vagy jobbra nyit és balra zár ????? Nem fogsz ki velem, mondókám! Málnász erdeje zár, Sásverés nyit. Csak így tudom megjegyezni. És futok a szekér után és nyit és zár és nyit és zár, pontosan hétszer, míg beérünk a tetőről. Ezt a fejezetet utálom. Ettől mindig félek. Olyan csúnyán himbálózik a szekér a köves, meredek lejtőn. Mi lesz, ha egyszer felborul?
Mire a Nap feljön, már el is virítettük. Reggelizünk és indulunk a sarjúba.
Olyan friss szénaillatos, olyan arany barnán - bársonyosan simogató a nyár! Olyan tiszta vagyok és olyan rendben vagyok! Amikor édesapám szótlanul tesz-vesz mellettem az ő megnyugtató, biztonságos tempójában, olyan jól tudok álmodozni, tervezgetni… Férj, gyerekek, boldogság, szeretet. Egyszer. Majd. Hátha! Ha ő mellettem van, elhiszem, hogy jár nekem.
Még nem is tudok róla, hogy nincs seb a lelkemen.


+ 0
+ 0