vers
próza
vers
próza
Véletlenek nincsenek PDF Nyomtatás

Esteledett, mikor lehuppantam a gépem elé, hogy bekapcsoljam, és végre láthassam Adam arcát. Amíg vártam, hogy elérhető legyen, felkötöttem vállig érő, fekete göndör hajamat.
Nagyon izgatott voltam, mert egy nagy bejelentéssel készült számomra, legalábbis ezt mondta. Gyomromban gombóccal kattintottam a hívás ikonra. Szívem nagyot dobbant, mikor megláttam kócos, szőke fürtjeit. Imádtam a haját, mindig beletúrt nem bírta ki, hogy ne tegye.
- Szia, Hercegnő – köszönt nekem a tőle már megszokott fülig érő mosollyal. Mióta megtudta, hogy az elsős farsangi bálon hercegnőnek öltöztem, rám ragadt ez a becenév, de nem bántam.
- Szia – mondtam izgatottan, majd a közepébe vágtam. – Na, mi az a nagy bejelentés? Egész nap tűkön ültem a kíváncsiságtól.
Ekkor elkezdett kutakodni a szobájában, mindenhol körül nézett, és ez idő alatt jobban szemügyre tudtam venni a szobáját. Óriási fekete szekrény a sarokban, amiből itt-ott kilógott néhány ruhadarab, a kedvenc bandájának a posztereivel tele volt a fal, de nem hagyhatjuk ki a lemezeket, és a kedvenc gitárját, sem amin eljátszott néha egy nekem írt dalt. Nagyon szerettem mikor játszott, mert akkor teljesen elengedte magát és önmaga volt.
Mikor megtalálta, amit keresett egy papír fecninek tűnő dolgot rakott a kamera elé. Akkor már láttam, hogy mi az.
- Repülőjegy? – kérdeztem tőle meglepetten. – Hova utazol?
- Hozzád, te butus – kacsintott rám gyönyörű, barna már-már fekete szemeivel.
- Úristen, ezt nem hiszem el! Végre élőben is láthatlak! Mióta vártam már ezt a napot! Mindjárt kiugrok örömömben az ablakon! – sikítozva tapadtam rá a képernyőre.
- Azt ne, mert akkor nem tudunk találkozni – nevetett. Szerettem, amikor viccelődik, mert még a legrosszabb napokon is fel tudott vidítani velük.
- Meddig leszel itt? – faggattam.
- Egy hétig, és minden napot veled töltök majd!
- És mit tervezel, mit fogunk csinálni? – kíváncsiskodtam.
- Gondoltam elviszlek, majd egy szép étterembe, aztán kiülünk naplementét nézni, moziba mennénk, kettesben filmeznénk, a többit pedig még kitaláljuk! – sorolta az ötleteket.
- Már alig várom! Mire ideérsz, berakok egy filmet, veszek rágcsálni valót és teszek ki gyertyákat, ha az jó úgy neked!
- Tökéletes! – kutyaugatást hallottam a háttérben. Nem is tudtam, van egy kutyája?
- Mikor indul a géped?
- Holnap 05:30-kor! 13 óra az út – Fintorodott el.
- Tudom, nem szeretsz repülni, de nézd a jó oldalát, végre találkozunk! – varázsoltam vigyort az arcára.
Még beszélgettünk 1 órát, de mennie kellett lefeküdni és bepakolni a holmiját az utazásra.
Miután kilépett, küldtem egy sms-t Roxynak, aki már 15 éve a legjobb barátnőm. Mindig irigyeltem az Afro –Amerikai származása miatt. Emlékszem, még amikor új volt a sulinkban. Mindenki cikizte a bőrszíne miatt, de én annyira megsajnáltam, hogy odamentem hozzá játszani, azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Majdnem minden napot együtt töltünk, segítünk egymásnak ruhát választani, megvitatjuk a pletykákat, amit hallunk és együtt nevetünk rajtuk. Ezeket mindig a „Latte coffee” nevezetű kávézóban beszéltük meg, ez lett a „törzshelyünk”.
Leírtam neki, hogy sürgősen találkozzunk a megszokott helyen. Összekészülődtem, felvettem egy fekete csőnadrágot, szürke felsővel és a kedvenc tornacipőmmel. Felkaptam a szegecses oldaltáskámat, belepakoltam a telefonomat, a pénzemet, iratokat, majd leszaladtam a lépcsőn. Alig vártam, hogy elújságoljam a hírt Roxnak. Mikor odaértem, Ő már ott várt rám. Amint észrevett intett egyet. Beléptem az ajtón és rögtön megcsapta az orromat a kávé és fahéj illata, amit úgy imádtam. Leültem az asztalunkhoz és rendeltem egy feketét, tejszínhabbal.
- Szia, na, gyerünk, bökd ki mi az a nagy hír! – támadott le.
- Emlékszel arra a srácra, akivel neten ismerkedtem meg? Adam Walker, akiről meséltem! – általában mindent elmondok neki, de róla nem akartam sokat mesélni, mivel nem szerettem volna elkiabálni, hogy lesz köztünk valami és amúgy is, azt hittem soha nem tudunk találkozni.
- Igen mi van vele? – érdeklődött.
- Holnap ideutazik, hogy találkozzon velem! – jelentettem be, fülig érő mosollyal és csillogó szemekkel, mint aki éppen a legnagyobb titkát mesélte el.
- Na, mesélj, mindent tudni akarok! – kapott rá a sztorira, mint egy éhes hiéna a húsra.
- Mint előzőleg mondtam, bejelölt és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon kedves volt velem, de először nem volt szimpatikus, azt hittem olyan, mint a többi, de aztán napokig beszélgettünk majd, elkezdtünk skype-olni. Mikor megnyílt nekem rájöttem, hogy teljesen más! Elmesélte, mint élt át az Édesanyja halálakor, ő ápolta, mikor a betegséggel küzdött. Az Édesapja sosem volt mellette, ezért 16 éves korában magára maradt, és hidd el nekem, nem hazudott láttam a szemében, majdnem kigördült egy könnycsepp. Fájó volt látni. – majdnem én is elsírtam magam, miközben meséltem, de mégis kigördült egy könnycsepp. Gyorsan letöröltem, majd folytattam. – Közben arra is rájöttünk, hogy mennyi közös van bennünk! Például, ő is szeret hangszeren játszani, jelen esetben gitáron. Aztán ott van még az éneklés, az utazás, új helyek felfedezése. Mintha csak isten akarta volna, hogy rám írjon!
- Neked komolyan egy ilyen lelki roncs tetszik? – emelte hitetlenkedve ajkaihoz a kávés csészét.
- Ne legyél ennyire rosszindulatú! Nagyon édes srác és borzalmas miket élt át, és még jól is néz ki! – csattantam fel.
- Oké, te tudod! Legalább sok a közös bennetek. Mióta is beszélgettek? – adta meg magát.
- Lassan egy éve! – Örvendeztem. – És azt hiszem, beleszerettem!
- Úgy, hogy még nem is találkoztatok? Mondjuk mit is vártam, hiszen te vagy Brooklyn Tattler, a szerelem megtestesítője! – nevetett, széles vigyorral az arcán.
- Hát én már csak ilyen vagyok – csatlakoztam hozzá. Mindig én voltam a reménytelen szerelmes, miközben Rox után csak úgy dőltek a pasik, de nem csodálkozom, nagyon szép lány, és irtó jó stílusa van. A kedvenc összeállításom a ruhatárában, a fekete magas sarkú, aminek az eleje nyitott és egy pánt fonódik körbe a bokáján, a fekete térdnél szaggatott csőnadrág, egy mélyen dekoltált púderszínű top, valamint a fekete bőrdzsekije. Nagyon tetszik ez az összeállítása, de azt is szeretem, amikor lazább ruhákban van. Például ott van neki a sport cipője, a melegítőnadrágja, laza NYC felsője, a farmer kabátja és a fullcap-je.
Beszélgettünk még egy kicsit, de későre járt, ezért el kellett köszönnünk. Hazamentem, felmentem a fürdőbe, levetkőztem, engedtem egy jó meleg fürdőt és lazítottam. Gondolkodtam Adamen, hogy mi lesz, ha meglátom. Látni fogom gyönyörű koromfekete szemét, és végre izmos karjaiban lehetek. Bármit megadnék, azért hogy végre ajkai az ajkamhoz érjenek és csókban forrjunk össze. Ezektől a gondolatokról kirázott a hideg. Valóra vált álom.
Hirtelen szorongás fogott hatalmába. Nagyon rossz előérzetem volt, de a sok stresszre fogtam. Kiszálltam a kádból, magam köré csavartam egy törölközőt és bementem a szobámba. Felvettem egy laza pólót majd lefeküdtem aludni, már vártam a holnapot.
Másnap, majd kiugrottam az ágyból. Lefele tartottam, mikor meghallottam anyám hangját.
- Brook, Reggeli! – kiabált fel.
- Megyek! – válaszoltam, majd letrappoltam a lépcsőn. Leültem az asztalhoz a rántottám elé, ami baconnal volt tálalva. A kedvencem! Miután megettem, elmentem boltba rágcsálnivalóért és gyertyákért, majd kivettem egy jó filmet. „Szerelmünk lapjai” remélem tetszeni fog neki! Hazamentem és előkészítettem mindent. Meggyújtottam a gyertyákat, kikészítettem a nasit és a filmet. Már csak Adam hiányzott.
Amíg vártam, kimentem megnézni, mi van a TV-ben. Megcsörrent a telefonom, üzenetet kaptam. Adamtől jött: „Tudom, hogy még sosem mondtam, de szeretlek! Eddig nem mertem mondani, de most jött el az ideje! Őrülten beléd estem!”
Nem tudtam mit reagáljak. Még sosem mondta ki, ahogy én sem, de mindketten tudtuk. De miért pont most? Miért üzenetben és a repülőgépről hogyan küld sms-t? A rossz előérzet egyre jobban nőtt bennem. Kezdtem félni.
Ebben a pillanatban megszólalt a TV: „Megszakítjuk adásunkat! A ma reggel 05:30-kor Angliából Amerikába érkező gép, ma 15:26 perckor lezuhant az Atlanti óceán közepén. Feltehetőleg meghibásodott a hajtómű, ez okozhatta balesetet. Akiknek a holttestét beazonosították: David Smith, Emily Peterson, Adam Walker… ”
Amint meghallottam a nevét, bőgni kezdtem, mint egy kisgyerek, szívem összeszorult, ezután összeestem a fájdalomtól és elájultam. Nagyon fájt, soha nem ismerhettem meg igazán, nem lehettem óvó ölelésében, nem érezhettem csókjának édes ízét. Nem láthattam többé azt a csodálatos mosolyát, arcán megjelenő gödröcskékkel, valamint göndör fürtjeit sem, amiket úgy imádtam. Többé nem fog nekem gitározni. Nem érezhettem bőrének illatát, nem tudhattam meg sosem, milyen parfümöt használt. Mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot. Soha nem fájt ennyire senki és semmi hiánya.
De kaptam tőle üzenetet. 16:30-kor, a gép pedig 15:26-kor zuhant le. Ez lehetséges?


+ 38
+ 9