vers
próza
vers
próza
Címlap Pályázatok – próza Fecske László Jobb világot, bármi áron
Jobb világot, bármi áron PDF Nyomtatás

A férfi erősen markolta a hegyorom kemény szikláit. Végül ő is felért a csúcsra. Zihálva nézett szét. A közelben tompa kalapálás hallatszott. Miután kifújta magát, elindult a zaj irányába. Egy kopasz fa mögött térdelt a keresett személy. Szakálla őszes volt, kezében egy kisebb hegyes, s egy nagyobb tompa szikladarab volt, amellyel nagyokat ütlegelt az előtte heverő, aránylag sima felületű kőtáblára.
- Mózes! – szólította meg a még mindig levegő után kapkodó férfi a nagydarab, térdelő alakot. – Mit művelsz?
Mózes ijedten vetette hátra fagyos tekintetét.
- Ehud! Neked nem volna szabad itt lenned. – mondta méreggel a hangjában, s felállt.
A közel két méter magasságú Mózes erősnek, s határozottnak bizonyult. Olyannak, mint akit a gyengébb ember példaképének tekinthet, s mint aki mellett biztonságban érezheti magát. Vezető alkat volt.
- Látta valaki, hogy utánam jöttél, Ehud?
- Nem. Mind lepihentek odalent. Nagyon fáradtak már. Várják Isten parancsát, ahogy ígérted. De itt… én nem látom Őt. Csak egy csalót, ki megvezetni készül népét!
- Ne mondd ezt, Ehud! Én csak jobbá akarom tenni a világot. Oktalan még e nép, mint a születő gyermek.
- Á, és te talán olyan okos vagy? A te fejedből pattantak ki eme parancsolatok, mondd? Mert úgy tűnik.
- Meghallgatják szavaim. S követnek bárhová. De hidd el, nem a pokol bugyraiba vezetem őket. Nagy ez a világ. Tanítani kell az embert, hogy tisztességesen éljen benne… hogy megbecsülje.
- És te akarod tanítani? Ki vagy te? Hol van Isten?
- NINCS ISTEN!! – dörögte Mózes, s szavai együtt dörrentek az ég villámaival.
Ehud a földre rogyott meglepetésében.
- Mi? Hogy nincs? Azt mondod? Pont te? Te, aki az életedet példaképként tárod elénk? Te, aki azzal áltattál bennünket, hogy oly sokszor találkoztál már vele? Ha nincs Isten, mondd, kiben bízzunk, Mózes? Kiben higgyünk?
Mózes a Földre nézett, s hosszasan hallgatott.
- Higgy magadban, Ehud! – mondta végül. – Ha Istent keresed, ott belül megtalálod, hol a szívedet sejted.
- És azok ott lent? Mit mondasz majd nekik? Hazudni fogsz tovább?
- Hidd el, a jobb jövendőért teszem. Irányítás nélkül szétszéled a nyáj is.
- Hazugsággal teszel a jobb jövendőért?
- Hazugságom, hitet ad nekik. Hitet, amelytől erősebbek lesznek. Ne hidd, hogy ez oly nagy bűn.
- Hát persze, hisz ki is büntetne, ha Isten is csak álomkép immár.
-A jövő világa tele lesz hazugsággal, kiirtani e világról, nem lehet. Ez az én bűnöm, beismerem, de az ég szerelmére, a jó ügyért küzdök, hát nem veszed észre? Az életemet áldoztam rá.
- Hogy megvezess minket? Aljas vagy, Mózes. S teszek arról, hogy ezt ők is megtudják.
- Mit beszélsz, te konok, hitvány ember? Tudod, te mit művelnél ezzel? Örök időkre döntenéd romba a hit világát?
- Nem érdekel. Az igazság mindenekelőtt!
- NINCS IGAZSÁG! NINCS SEMMI! CSAK MI VAGYUNK! – kiáltotta Mózes.
- Igen… csak mi. Ha már semmink nincs, legalább tiszta fejjel éljünk egy igaz világban. – mondta Ehud, s hátat fordítva Mózesnek, elindult visszafelé.
- MEGÁLLJ, TE HITVÁNY FÉREG! – kiáltotta Mózes, s rávetette magát a védtelen férfira, s vad dühében a szikladarabot keresztüldöfte rajta.
Ehud azon nyomban kilehelte a lelkét.
- Bocsáss meg nekem! Az emberiség jövőjéért tettem. Hidd el, lesz még ember, ki meghal sokakért, hogy ezzel váltsa meg a világot. – súgta a férfi fülébe halkan, majd felállt, visszaballagott a kőtáblához, s vöröslő szemmel, egy új világ építésének tudatában véste fel a kőtáblára a hatodik parancsolatot: „NE ÖLJ!”


+ 5
+ 1