vers
próza
vers
próza
Exodus PDF Nyomtatás

Amikor a levelek az ég felé hullnak,
és fentről a menny apránként lecsorog,
elindulunk.
A sötétben halkan, tétován kúszunk,
Nem vezet más csak az álmok,
a délibábok közt megbúvó otthonunk
lassan eltűnik, mint madzagról a méz.
Nézd, a lábunk mind egyszerre dobban,
de ha elbuknék, mielőtt célunkat elérjük,
én minden kincsemet rád hagyom.


+ 7
+ 1