vers
próza
vers
próza
Címlap Kritika Sinkó Ervin novelláskötetéről pár szóban
Sinkó Ervin novelláskötetéről pár szóban PDF Nyomtatás

Írta dr. Radmila Marković

Sinkó Ervin: Az idegen című novellás kötete négy részre lett felosztva.
A II. rész címe: Egy elveszett ember, amelyben azok a novellák szerepelnek, amik 1927 és 1938 között keletkeztek…
Sinkó Ervin a huszadik század egyetemes magyar irodalmában megfelelő helyet foglal el.
Legismertebb az Optimisták című regénye, de ezen kívül vannak még kiadványai nem csak magyar nyelven, de AZ IDEGEN című novelláskötetéből a II részt emelném ki, aminek alcíme Egy elveszett ember, ahol a novellák tartalmát összeköti a szegénység, a kivetettség, a kilátástalanság megoldás a halál, és bizonyos fokig az idő fogalma is jelen van.
Elbeszéléseinek egy vagy két szereplője van, de található olyan is, ahol a kollektív szellem negatívan jelentkezik a főszereplővel kapcsolatban. Itt találkozunk mellékszereplőkkel is, de csak azért, hogy kiemelje a főhős sorsát.
A legtöbb esetben az olvasóra bízza az író a befejezés utáni esetleges eseményeket.
A legtöbb elbeszélésben a főhős megbukik, halállal végződik sorsa, de már előtte a lelki fásultság, érzéketlenség, talán legjobb kifejezés a lelki halál áll fenn.
Nem egy novellában a főhős vagy a mellékszereplő magába roskad, elzárkózik a környezetétől, és a kiutat a szegénységből a halálban keresi. Öngyilkossággal oldják meg a szegénység hozta ínséget.
Elbeszélései korképet is adnak.
Az elbeszélések helyszíne faluhoz fűződik, ég akkor is, ha a főhős a faluról kerül a városba, mint például A PARADICSOM című elbeszélésében. Ebben az esetben a faluról városba került fiú próbálkozik a jobb megélhetőséggel, kilenc év után utolsó fillérén megveszi a vonatjegyet, és nagy reményeket táplálva megy vissza szülőfalujába, ahol az apja halála után megörökölte a házát. Nagyon hamar rájön, nem fogadja be a jól szituált falu szegénysége miatt, bezárkózik házába, és magányát egyhangúan viseli, amikor változás áll be az életébe.
Lakodalomba hívják, ahol mindenki kedves vele, befogadják maguk közé, beszélgetnek vele, jól érzi magát. Iszogat a férfiakkal, amikor az egyik idősebb Boszniáról mesél, ott harcoltak, és a hegyekről, meg a falu házai tizenöt perc járásra vannak. Tetszett az embereknek a mesélés, és Tréber Tóni is úgy vélte ő is szórakoztatja az embereket. Arról mesélt, hogy Bosznia semmi a városhoz képest, ahol ő nyomortanyán élt, ketten aludtak egy szalmazsákon. Pénzük soha sem volt, mert csak alkalmi munkákat kaptak. Ahogy meséli a nyomorúságos életét, úgy hagyják magára a fiatalembert, és egy akaraton kiközösítik.
Amikor rájött, hogy a sorsa itt még keservesebb, mert a városban a hozzá hasonlókkal legalább tárgyalhatott, nem lesz öngyilkos, de megindul gyalog a nagyvilágba. Sorsának folytatását most is az olvasóra bízza az író, mint pl. Gyurka felel Jézusért, ahol tragikusan végződik a lopás, de mi történik a gyermek halála után, azt nem tudhatjuk meg.
Elbeszéléseiben kevés szereplők vannak, az eseményeket, és a jellemeket legtöbb esetben a szereplő vagy szereplők gondolatából tudjuk meg. Lírai részekkel kezd több esetben az író, de gyorsan a rideg valóság kerül előtérbe.
Ezek az elbeszélések hűen tükrözik az akkori korszak keserveit.


+ 1
+ 0