Hegyes szélben

Ezzel a címmel jelent meg Vígh Rudolf második verseskötete, ötvenkilenc verset tartalmaz, melyeket 1954 és 1996 közötti időszakból válogattak ki. A költő falujának ajánlja fel a kötet 59 versét.
A Hegyes szélben kötet első verse pár sorban énekli meg Kis-és Nagyhegyes létét ezen a dimbes-dombos vidéken, amelynek pesszimista hangulata sejteti velünk, hogy ez a hangulatvétel végigvonul a köteten. Verseinek csoportosítása nem időrendi sorrendben jelentős, hanem mondanivalója az, amire oda kell figyelni.
Több versében is a faluját, Kishegyest énekli meg. Ezek: Kisnagyhegyes, Szülőfalum köszöntése, Ragaszkodás. Ez utóbbi versében azonosul a költő a falujával, embereikkel, azok sorsával, szép és csúnya eseményeikkel, utcáival, mindezeket nagy szíve szeretetével öleli át:

„...s ha a hegyesi templomtoronyból
A nagyharang régi hangja szól,
Egy-egy kockát megállítok
És hűséges harangszóval
Szív alakú felhőkbe szállok”
.
A Szellemtanyák Nagyhegyesnek állít örök emléket, de szörnyű jóslatként hatnak szavai, melyeket beleszőtt a történelem során eltűnt település lefestésébe : ...lehet itt még mindenből szellemvilág !
A szellemtanyákra gondol akkor is, amikor a határból eltűnt, vagy romhalmazként tájat csúfító szállásokra gondol.

A Kérdések című verse arról a szomorú tényről ad hű képet, hogy lassan kihal a falu.

„Ebben az utcában lassan
begazosodik a járda,
a szomszédok egymás után
csak elfelé mennek…”

A Tűnő jelkép allegorikus vers, amiben a falu sara a tudatlanságot, a visszafejlődést tárja fel, ahol a szép iránti vágyat kergeti a költő a szivárvány színeiben bízva : minél közelebb megyek, annál messzebb van tőlem – tehát elérhetetlen, a falusi sárba süllyed az ember, vagyis a haladás átsiklik felette.

Falumért című verse 1993-ban született, amikor a polgárháború borzongó húrjai remegtek a kebel hangszerén...Szélcsendet Kishegyesnek, vagyis békét. Az utolsó sora e versnek nem csak Kishegyesre vonatkozik, amikor népfogyatkozásról szól, hanem mindazokról, kik elestek a harcban, áldozatok lettek, elmenekültek külföldre innen is és e táj sok más helyéről is.
Németh Istvánnak 1994-ben írt Vígh Rudolf verset /nem tudok róla, hogy volna rá irodalmi felelet /
Összefonódik Rudolf által az ismert író, Németh István és a falu iránti mély, őszinte érzés, mely az elismerés, és a szeretet himnusza.

A Kirándulás verscím alatt adott költői megnyilvánulás az eltűnt tanyavilágot emeli ki a feledés homályából, hiszen gyermekkorára emlékezteti a költőt. Úgy érzi, a tanyákkal együtt eltűntek a gyermekkori emlékek is, még a táj is idegen lett, mely valaha kedves volt. A költő fájlalja a tanyavilág kihalását, mert ezt írja:

„ej, büszke Bácskám
délceg tanyavilága,
kinek vétettél ekkorát,
hogy virágkorodat
még a varjak is túlélték!”

A Varázslatban a falu iránti odaadását fejti ki a költő.
A háborús témát felölelő versek: Menekülés, Ámítás.
A szegénység sem hagyja közömbösen a költőt. Ezt igazolják az Átváltozás, Életművészet, Pillanat című versei. Mivel falun nőtt fel, a parasztok életvitele közel áll Vígh Rudolfhoz. A Szekér, A kasza, A járom, A kapa, A tarisznya című versei ezt bizonyítják, de jelképesen jelennek , meg verseiben ezek a szerszámok, pl. A kapáról ezt írja:
„nekiállnak vele
a gazos világnak”

A falusi táj a következő versekben domborodik ki: Pusztaságban, Találkozó, Ki hiszi még, Nehéz föld, Rab lennék. Ezeknek a verseknek a szépsége nyomasztó érzéssel tölti el az olvasót, mert a szépet végül is a túloldalról látja a költő. Például Ki hiszi még című versének befejező sorai önmagukért beszélnek.

„...pásztorsípot fújtam naphosszat...
s nem jött szemben soha semmi,
csak lüktető évszakok után,
szemfedővel a tél...”

Szerelmes versei ifjú korszakából származnak. Már akkor is a magány, a fájdalom érzései dominálnak az író szívében. Ezt a témát ölelik fel: A lelkiismeret fokán, Megnyugvás, Alkony a hídon, Fájdalom, Álomkép, Út hozzád, Céltalan, Gyöngyök a pohárban, Pillantásod..
Életfelfogását szőtte a következő versekbe: Küzdelem, Mintha látszana, Csigalépcső.
A bor menhelyében című versében a részegséget szinte horrorfilmhez hasonlóan festi le.

+ 2

+ 0